Engedjék meg, hogy röviden bemutatkozzam. Középiskolai tanárként dolgoztam, jelenleg a nyugdíjas éveim legelején járok. Mindig szerettem az irodalmat, az idegen nyelveket. Az első diplomámat 1980-ban szereztem a debreceni KLTE orosz nyelv- és irodalom, francia nyelv- és irodalom szakán. Csodálatos élmény volt az orosz és a francia irodalom nagy klasszikusait eredetiben olvasni. Emellett nagyon kedveltem a nyelvtörténeti előadásokat is. Már akkor megismerkedtem a latin nyelv alapjaival, amelynek logikus rendszere, a köré fűződő mitológiai és kultúrtörténeti jelenségek egyszerűen elbűvöltek. Pályámat a polgári József Attila Gimnáziumban kezdtem, ahol mindkét szakomat tanítottam. Később a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában tanítottam orosz nyelvet és kollégiumi nevelő voltam. Ekkor kezdtem érdeklődni a műfordítás iránt. Aktívan vettem részt a műfordító műhely munkájában, ahol a tanulóim koordinálása és segítése mellett, én magam is fordítottam orosz nyelvről tadzsik, tatár, grúz írókat, költőket. Aztán az életem úgy alakult, hogy a tanári pályát otthagytam 3 évre, de később visszatértem a tanításhoz, megbizonyosodva arról, hogy ez az én utam, amin végig kell mennem. Új munkahelyemen, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskolában latin nyelvet oktató tanárra volt szükség: micsoda véletlen egybeesés! Természetesen letettem a középfokú nyelvvizsgát latin nyelvből, majd 1997-ben a Debreceni Egyetem latin nyelvtanári szakán fejeztem be tanulmányaimat. Ezekben az években mindhárom szakomat tanítottam. A francia nyelv iránt akkor még nagy érdeklődés mutatkozott és újra előtérbe került az orosz nyelv. Sajnos 9 év után munkahelyet kellett váltanom, mivel óraszámaim nagyon lecsökkentek. Így kerültem a karcagi Szentannai Sámuel Középiskola és Kollégiumba, ami az utolsó állomáshelynek bizonyult számomra. Változatos tantárgyakat tanítottam, mint kommunikáció, média, olvasás- és szövegértés, életvitel, de fő feladatom a francia nyelv oktatása volt. Jelenleg Karcagon élek, és azt mondhatom, hogy, bár más városokban is laktam, ez a város lett meghatározó az életemben. A tanítás mellett egyéb kedvelt tevékenységeim is voltak: iskolai és városi szintű alapítványok elnöke illetve kuratóriumi tagjaként, nemzetközi projektek kidolgozásával, tolmácsolási munkákban való részvétellel, szakfordítások végzésével, sokszínű továbbképzésekkel gazdagítottam szakmai és magánéletem eseményeit.  A maga idejében természetesen én is férjhez mentem, két fiunk született, akiket igyekeztünk a lehetőségeink szerint a legnagyobb szeretettel nevelni. Az élet azonban óriási teher elé állított bennünket : nagyobbik fiunk szülési sérülés következtében középsúlyos értelmi fogyatékos és autista lett. A diagnózisok azonban csak évek hosszú folyamán derültek ki, mindig új és mély fájdalommal sebezve meg reménykedésünket. A házasságunk széthullott, bár nem fiunk állapota volt ennek az oka, vagy nem csak az. Hosszú éveken át éltem az elvált nők szokásosnak nevezhető, újabb kapcsolatokat kereső életét, ami még nehezítette a már amúgy is problémákkal terhes, zaklatott magánéletemet. Ezekben az években kezdtem írogatni, és újra visszataláltam a műfordításhoz. Amint majd látni fogják, ha elolvassák írásaimat, a fő motívum bennük a jóság, a türelem, az emberi kitartás határainak feszegetése, de főként a keresés: a problémák megoldásának keresése, a megoldások - amennyiben vannak - átadása másoknak, a hasonlóknak, mindenkinek. Az a belső kényszer késztetett az íráshoz, hogy kimondjam a hétköznapok rohanó világában kimondhatatlan szavakat és érzéseket, hogy átvészeljem, hogy túléjem a nehézségeket. És természetesen a sok szép átélt élmény is arra késztetett, hogy megosszam azokat másokkal. Szerencsére mára már kissé rendeződött az életem fonala, és nagyon sok mindenről szeretnék még írni: utazásokról, szerelmekről, barátságokról, a keresésről, a megtalálásról és megtartásról. A francia nyelvről való műfordításra egy francia barátnőmtől kapott kisregény ösztönzött. Nem nevezem meg, rá fognak jönni, melyik volt az. A késöbbiekben olyan írókat választottam, akik főként novelláik, vagy kisebb regényeik által ismertek, különböző díjakat nyertek el és akiknek az írásmódja az első olvasásra megfogott. Mint amikor olvasva az ember szíve nagyot dobban : igen, ez az, én is pont ezt gondolom, így érzem. Elsősorban a kortárs írók műveit keresem fordítandó anyagként. Elmondhatom, hogy ez lett a hobbim az elmúlt évek során. Nagyon szeretek mind a mai napig olvasni, a könyvek közel hozzák a számomra amúgy elérhetetlen világokat, eseményeket, érzéseket, vagy éppen megfogalmazzák helyettem a gondolataimat és igazolják számomra az érzelmi élet bonyolultságát. Nagy örömet okoz számomra a fiaimmal és a kis unokámmal való együttlét. Az idősebb fiunk számára megtaláltam a helyet, ahol biztonságban tudhatom, a fiatalabbik fiunk pedagógus lett, megnősült és egy fiúgyermekkel lett gazdagabb kis családunk