Ki vagyok én?

Álarcot festek, aranyszínűt, Hogy jól rejtse el az egyszerűt. Szememben csillan letűnt remény Vihar dúl ott, megszűnik a fény. Tükör előtt némán ragyogok, Melyik az álarc s én ki vagyok? Váljak azzá, mit látni vélnek? Vagy valódi utamra lépjek? Nevetek, játszom, színpad a lét, De belül egy hang zúg más mesét. A csendben, hol nem lát senki sem, Dísz lehull, önmagam keresem. Mert az álarc néha védelem, Máskor börtön, csapda, félelem. Bátorság kell látni a valót, Felfedni a tisztát és a jót. Én levetem most, nézd, nem félek! Ez vagyok én, és ennyit érek. Ha te is megteszed ezt még ma, Nem kell többé mások álarca.