Pitypangok tánca

Aranyló réten, hol szellő suhan, pitypangok ringnak kora nyáron. Sárga csillagként nyílnak a fűben, reggeli pára fénylik szárukon. De jön az este, a szél tovaszáll, bóbiták szállnak kéklő magasba. Halk titkokat súg a búcsúzó nyár, messzire viszi az idő sodrása. Fehér pihékből szép álom fakad, más földön is ring a sok új virág. Az eljövő tavasz majd reményt hint szét a világba s újabb csodát. Ám virág élte, mint az emberé, tavasz és nyár után bár csendesen, ősszel kap még egy lehetőséget s újabb fények gyúlnak a szívekben. Színek lobognak az őszi tájban, élteti őket sárga napsugár. Már tél közeleg, s a szél tovaszáll, a lélek mélyén a nyár visszajár.