Tavaszra várva

Ablaknál ülök, csendben figyelek, a tél még itt van, szinte didergek. A világ alszik, dermedten, halkan, de szívemben már új hajnal dobban. Hó roppan az ósdi kopott lépcsőn, régi dallam zsong féltőn-igézőn. Kerti fák zizegnek az emlék-térben, s már mozdul is a tavasz a mélyben. Volt, hogy széllel versenyt futottam, s rügyek illata ringott hajamban. Napfény boldog táncot járt arcomon, keze a kezemhez simult a padunkon… Ülök az ablaknál, dér fagyot lehel, de jeges szívemnek napsugár felel. Meghallom régi idők remény-dalát, mely suttogja, jön az új rügyfakadás. Friss tavaszi szellő felkapja álmom, szirmokat kergetve szerte a tájon. Zord telek sebeit majd begyógyítod, ó természet, vágyom szép tavaszod!